A mentális problémákat sokan elkülönítik a lelki problémáktól, és valamiféle agyi betegségként kezelik. Ez hibás szemlélet. A lelki problémák, pl. gyász, szomorúság, borús gondolatok, félelmek, és a már diagnózist is „kiérdemlő” mentális zavarok inkább a súlyosságban különböznek egymástól. Sokszor akkor tekintünk valakit betegnek, amikor az életének vitelében elakad.
Amikor a mindennapi életben megtapasztaljuk a lelki problémákat, annak kialakulását rendszerint tudjuk mihez kötni, van róla elképzelésünk, hogy mitől alakultak ki: egy számunkra fontos személy elvesztése, a létbizonytalanság, bántalmazó családi, kortárs- vagy munkahelyi kapcsolatok, zaklató főnök, vagy ha az embert átverik, testi gyötrelmek, betegségek érik utol, ezek érthető módon befolyásolják a lelkiállapotunkat is.
A szellemi képességek hanyatlását összefoglaló néven demenciáknak (elbutulás) nevezzük. Magyarországon többségben vannak az olyan kórformák, amelyekben az agyi erek meszesedése miatti keringési problémák jelentik a fő kórokot. Szintén gyakori az Alzheimer típusú demencia, ahol az agyállomány, és ezen belül is főleg az agykéreg sorvadása, kóros fehérjék lerakódása és hajszálerek elfajulása a károsodás fő mechanizmusa.
E két fő típuson kívül számos egyéb, az idős korban kezdődő demenciát ismerünk. És vannak olyan demenciák is, amik akár fiatalabb korban is kezdődhetnek. Ilyenek a különböző traumákat követő leépülések, az anyagcsere betegségekhez táruló fajták, az alkoholfüggőséget kísérő agyi károsodással összefüggő hanyatlások. A fent említett formákon kívül vannak olyan állapotok, amelyek visszafordíthatók. A sor igen hosszú.
A személyes kapcsolatok több szempont alapján csoportosíthatók: legegyszerűbb a kapcsolat erőssége szerinti felosztás: vannak a közeli, ún. „erős”, és a távolabbi, „gyenge” kötelékek. Azokat a személyes kapcsolatokat tekintjük erősnek, akikkel bensőséges, bizalmas a viszony, akikkel kölcsönösen meg lehet osztani a pozitív és negatív érzelmeket, akikkel nehéz élethelyzetben támogatják egymást, azaz akikkel biztonságban érzi magát az egyén. Ők jellemzően a közeli családtagok (társ, gyermek, testvér, szülő), illetve a legjobb/ legközelebbi jó barátok. Nélkülük nincs társadalmi integráció, és nélkülük nem beszélhetünk egy összetartó, és szolidaritáson alapuló közösségről sem.