Még ha ismerősen is cseng Garas Dezső és Kern András hangja, amint a Ripacsok című film (rendező: Sándor Pál 1981) „Egyedül nem megy!” slágerét éneklik, sajnos manapság mintha egyre kevésbé gondolnánk ezt komolyan. Egyre kevésbé vesszük észre, hogy mennyire távolodunk egymástól, hogy saját sorsunkat mennyire csak magunk igyekszünk irányítani és mennyire nem akarunk, vagy éppen nem tudunk másokra számítani: mintha mindent egyedül mások segítsége, támogatása nélkül akarnánk megoldani.
C.G. Jung, svájci pszichológustól olvashatjuk a Gondolatok az álomról és az önismeretről (2001) című könyvben, hogy ahhoz, hogy az ember ne váljék tömegemberré, egy lélek nélküli csordaállattá, amelyet már csak a pánik és mohóság vezet tudatosan védekeznie kell a tömegpszichével szemben, mert különben elvész a lelke, amelyet az emberi kapcsolat éltet. Azaz emberi kapcsolataink a lelkünket éltető erő. Jung azt mondja, hogy ezt saját magunk tudatos immunizálásával érjük el.
„A társadalmi tőke a jól működő, egészséges demokrácia záloga.” (Putnam)
„Mint az élet balzsama, olyan a jó barát.” A barátság épen tartja lelket, vagy ahogy ma divatosan mondjuk a barátságnak mentálhigiénés funkciója van. Seneca szerint a barátság a lélek „vitaminja”, a barátokkal való „beszélgetés lecsillapítja nyugtalanságodat..”. Barátság és Egészség, a földi életben ez az a két dolog, ami nélkülözhetetlen vallja Szent Ágoston is.
Nietzsche szerint az embernek nem feltétlenül önmaga miatt kell barátnak lennie. Barátként az ember maga is gyógyítóvá válik. Ő lesz az orvos, és ha saját magának nem is, de legalább egy másik embernek nagyon sokat tud ezzel segíteni. „Tiszta levegő, magánosság, kenyér, orvosság vagy-e barátodnak? Némely ember a maga béklyóit sem tudja magáról leváltani, és mégis barátja megváltója lészen.”