„A belső megszilárdítás tudatos végrehajtásának az emberi kapcsolat elengedhetetlen feltétele, mivel az embertársainkhoz való tudatos, elismert és akceptált kapcsolódás nélkül nem valósítható meg a személyiség szintézise.” C.G. Jung: Gondolatok az álomról és az önismeretről. Kossuth Kiadó 2001 Bp. 71. old.
Mi tesz bennünket egészségessé és boldoggá egy életen keresztül?
Mielőtt automatikusan azt válaszolnánk, hogy a pénz, a munka vagy a hatalom, hallgassuk meg Robert Waldinger TED előadását és kutatási eredményeit egy 75 (!) éven át tartó utánkövetéses vizsgálatról:
“..Nos, nem a gazdagság, nem is a hírnév és még csak nem is az egyre keményebb munka. Az egyértelmű üzenet, ami a 75 év alatt kikristályosodott, ez: A jó kapcsolatok őrzik meg a boldogságunkat és az egészségünket.”
Kapcsolataink tehát a lelki egészség megőrzése mellett testi egészségünkre is hatással vannak, a társas érintkezésnek bizonyított fizikai fájdalomcsökkentő hatása is van. Emellett a társas kapcsolataink segítenek, és motiválnak a gyógyulásban, védenek a káros, önpusztító tevékenységekkel szemben. Nehéz helyzetekben erős, támogató kapcsolataink fokozzák megküzdési képességeiket, csökkentik a bizonytalanságot és a feszültséget.
Társas kapcsolat típusok rendszere, egymásra „épülése” – a „hagyma”
A társadalom stabilitását, egységét valamint a biztonságot elsősorban a személyes kapcsolatok, interakciók segítségével teremti meg. Társas kapcsolatainkon keresztül ágyazódunk a társadalom szövetébe. Születésünktől fogva életünk végéig körülvesz bennünket egy kapcsolathálózat, amely velünk együtt, mint egy „konvoj” kísér, mozog és változik. (Dávid –Lukács 2015).
A kapcsolathálózat és az azt felépítő személyes kapcsolatok több szempont alapján csoportosíthatóak: legegyszerűbb a kapcsolat erőssége szerinti felosztás, ahol vannak a közeli, ún. „erős”, és a távolabbi, „gyenge” kötések. Intenzitás és kölcsönösség, valamint a közösséghez tartozás vágya alapján ezeket a kapcsolat típusokat az 1. ábrán látható egymásra épülő koncentrikus körök, vagy „hagymahéjak” segítségével ábrázoljuk.
A legbelső „hagymahéjban” az egyén a közösség iránt érzett vágyának alapszintjét kielégítő kapcsolatait találjuk. Olyan embereket, akikkel bensőséges, bizalmas a viszony, akikkel kölcsönösen meg lehet osztani a pozitív és negatív érzelmeket, akik támogatják egymást, azaz akikkel biztonságban érezzük magunkat. Ők jellemzően a közeli családtagok (társ, gyermek, testvér, szülő), illetve a legjobb/ legközelebbi jó barátok.
1. ábra: Személyes kapcsolathálózat felépítése és az életminőség/mentálhigiéné összefüggése (saját szerkesztés)
Hozzánk közel állók, és hozzánk a bizalmas kapcsolatainkhoz képest kevésbé, de mégis hasonlónak tekinthetjük tágabb baráti körünket, ismerőseinket is, azokat a szeretetkapcsolatokat, akikhez erősebben, vagy gyengébben kötődünk, de közösen birtoklunk fontos erőforrásokat és információkat.
A körülöttünk lévő harmadik kör szomszédsági kapcsolatokból, valamint olyan akár civil, akár egyházi kisközösségi kapcsolatokból verbuválódik, amelyekhez viszonylag szorosan kapcsolódunk. Ez a közeg biztosítja a társadalmi integrációt, valamint itt sajátíthatók el a közösségi lét alapszabályai és törvényszerűségei is.
A legkülső körbe azok a gyenge kapcsolatok tartoznak, akikkel nem vagyunk ugyan rendszeres interakcióban, de közös az identitásunk, a hovatartozásunk. Ez lehet akár egy etnikai csoport, egy lokális közösség, de maga a nemzet is. Ehhez a körhöz tartozó kapcsolataink adnak lehetőséget identitásunk megélésére, valamint a társadalmi felelősség és szerepvállalás megtapasztalására.
A közösségek ezen formáit nem csupán a síkban, koncentrikusan táguló körök formájában, de egy hierarchikus térben is elképzelhetjük. Az, aki közvetlen környezetében megéli a biztonságot, könnyebben alakít ki baráti kapcsolatokat; akinek stabil baráti köre van, könnyebben integrálódik más közösségekbe, és így tovább. Az emberek többsége általában megelégszik a két belső körrel, és nincs igénye arra, hogy tágabb érték-, vagy hobbiközösséghez tartozzon. Pedig életfeltételeink, lehetőségeink szélesedésével a tágabb közösségek iránti vágyunk is fokozódik (Utasi 2013).
Kötődéseink által tehát különböző csoportoknak, közösségeknek vagyunk tagjai, amelyeket a közös érdeklődési kör, értékrend és normák fűznek össze, így válunk aktív részesévé annak a társadalomnak, amelyben élünk.
Társas kapcsolatok és a magányosság érzése
2. ábra: A magányosság érzése kapcsolat klaszterek szerint (minél alacsonyabb az átlag érték, annál kevésbé érzi magát magányosnak)
A társas kapcsolatok egymásra épülését illetve az egyes kapcsolatok típusok „átugrásának” nehézségeit a 2. ábra mutatja. A négyféle kapcsolat típusba sorolt emberek (akik kapcsolatok híján izoláltak, akiknek főleg baráti kapcsolataik vannak, akiket erős családi kötelékek vesznek körül, és akiknek minden kapcsolattípus a rendelkezésre áll) magányosság-érzete jelentősen eltér. Elmondható, hogy a férfiak általában kevésbé érzik magukat magányosnak, mint a nők. Akár férfi, akár nő legmagányosabbak azok, akik egyedül, kapcsolatok híján nem integrálódnak a társadalomba. Viszont legkevésbé magányos az, akinek kapcsolathálózatában minden típusú kapcsolat jelen van: családi és baráti kapcsolatok egyaránt. Külön kiemelendő, hogy egyedül ebben a csoportban nem érvényes a nemek közti különbség tétel. Akár nő, akár férfi, ha többféle kapcsolata van, ugyanannyira nem érzi magát magányosnak. És mindez akkor is igaz, ha csak a fiatalokat (18-39 éves) vizsgáljuk.
Irodalomjegyzék:
Dávid Beáta – Lukács Ágnes: Kapcsolatok és bizalom iskolai és családi közösségekben. In: Falus András (szerk.) Sokszínű egészségtudatosság: Értsd, csináld, szeresd!. Budapest: SpringMed Kiadó, 2015. pp. 131-140.