A pánikrohamok és a pánikbetegség két különálló, mégis összetartozó jelenség gyűjtőfogalmai.
A pánikroham tulajdonképpen egy szorongásos roham megnevezése, jellegzetes tünetek fennállása esetén. A kialakuló szorongás jelentős szenvedéssel, bizonytalansággal jár, rontva az életminőséget, a mindennapi aktivitást.
Pánikbetegségről akkor beszélünk, ha a pánikrohamok rendszeresen, havonta legalább négy alkalommal előfordulnak, általában kiváltó ok nélkül. Bizonyos helyzetekben természetes reakció a pánikroham, de ilyenkor ismert a kiváltó ok, és nem ismétlődik rendszeresen.
A pánikroham okait nem ismerjük pontosan, de biológiai és pszichológiai tényezők kombinációjáról lehet szó.
A pszichoszomatikus betegségek nem szervi eredetű betegségek, elsődlegesen nem szervi elváltozások következményeként alakulnak ki. Megjelenésük hátterében inkább a lelki állapotnak van szerepe. A testi és a lelki működésünk kapcsolatban van egymással, hatást gyakorol egyik, a másikra. A lélek zavara pedig kihat a testi egészségünkre. Habár napjaink orvostudománya már elismeri, hogy egyes tünetek hátterében a lelki betegségek lehetnek, mégis gyakori, hogy a betegek rendszeresen felkeresik orvosukat, vagy új szakvéleményt, kivizsgálást kérnek, annak ellenére, hogy a szervi megbetegedést a vizsgálatokkal már kizárták. Ezekben az esetekben – bár ezt a páciensek gyakran elutasítják - általában fennállnak olyan pszichológiai problémák, melyek összefüggésbe hozhatók a panaszokkal, és amelyek feloldásával a betegek megszabadulhatnak hosszú ideje visszatérő testi tüneteiktől.