A fóbia az egy mentális betegség?
A fóbiám van kifejezést a hétköznapi nyelvben, a mindennapokban is könnyen mondjuk olyan helyzetekre, amiktől viszolygunk. A fóbia azonban nem elsősorban egy hétköznapi szleng, hanem egy pszichiátriából ismert fogalom. A fóbia irracionális félelem valamilyen specifikus tárgytól, élőlénytől vagy helyzettől, tevékenységtől. Olykor a félelem szükséges a környezethez való alkalmazkodáshoz, viszont ezzel szemben a fóbiás félelem aránytalan, alaptalan és kiterjedt az aktuális (vész)helyzethez képest, ez az aránytalan félelem már rontja az alkalmazkodást, az életminőséget, és nem utolsó sorban jelentős szenvedést okoz.
Attól függően, hogy mivel szemben alakul ki a fóbia, megkülönböztetünk agorafóbiát, szociális fóbiát és más specifikus fóbiát.
Milyen félelmet takar az agorafóbia?
Az agorafóbia szó szerint piactértől (a görög agórától) való félelmet jelenti, de a pszichiátriában ennél szélesebb jelentéstartománnyal bír, ide értjük azt a félelmet vagy szorongást, melyet az alábbiak közül valamelyik helyzethez kapcsolódik: pl. tömegközlekedési eszköz használatához, nyílt vagy zárt helyen való tartózkodáshoz (pl. parkoló, piac, tér, színház, mozi stb.), sorban állás vagy tömegben tartózkodás, illetve egyedül tartózkodás otthonon kívül.
Ide értjük azt az irracionális félelmet is, hogy valaki rosszul lesz (pánikrohama lesz) valamilyen helyzetben, vagy nem tud elmenekülni onnan (akár otthonában, a külvilágban, tömegközlekedési eszközön), és nem kap segítséget vagy leminősítik (pl. részegnek gondolják).
Az agorafóbiás betegek általában nem tudnak egyedül közlekedni. Az agorafóbia erős szorongással, pánikrohammal jár, ha a beteg ki van téve a félelmet kiváltó helyzetnek. Néha a beteg nem meri elhagyni a lakását hosszú ideig, akár évekig. A nők kétszer olyan gyakran betegszenek meg mint a férfiak. Előfordulási aránya náluk kb. 8 % az összlakosság körében, a tünetek 20-as életévek elején szoktak megjelenni.
Milyen társas helyzetekben jelentkezhet a szociális fóbia?
A szociális fóbia erős szorongással járó állapot kialakulása egy vagy több szociális helyzettől, melyek során az érintettnek ismeretlen emberekkel kell kapcsolatba lépnie vagy ki van téve más emberek fokozott figyelmének. A beteg úgy érzi, hogy figyelik és elbírálják tevékenységét, fél attól, hogy elítélik vagy megalázó helyzetbe kerül, tart attól, hogy megszégyenül vagy zavarba jön viselkedése miatt.
Az érintettek számára az olyan szociális szituációk, mint mások előtt beszélni vagy cselekedni, illetve előadást tartani a munkahelyen erős szorongást, félelmet váltanak ki, melyek akár a pánikrohamig fokozódhatnak.
Jellemző, hogy a szorongást kiváltó helyzettől kialakul egy félelem alakul ki, és a beteg mindent megtesz azért, hogy elkerülje az ilyen szociális helyzeteket a későbbiekben, hogy megelőzze a szorongást, még akkor is, ha ez további hátrányokkal jár számára (pl. munkahelyen).
A beteg tisztában van azzal, hogy félelme túlzott és ésszerűtlen, de nem képes tenni ellene, nem képes leküzdeni azt. A szociális fóbia jelentősen rontja a beteg életminőségét. Vizsgálatok szerint a szociális fóbia összességében a lakosság kb. 8 %-át érinti. Nagyon gyakran a 18. életév előtt indul, néha már óvodáskorban. Lassan fejlődik ki, és általában elkerülő viselkedéshez vezet, melynek hátrányos következményei lehetnek az egyénre nézve.
A szociális fóbia kezelése pszichoterápiás és gyógyszeres kezeléssel lehetséges.
Milyen dolgokkal kapcsolatban beszélhetünk még fóbiáról?
A specifikus fóbia túlzott, ésszerűtlen félelem egy adott tárgytól, helyzettől, élőlénytől, lényegében az agorafóbia és a szociális fóbia kivételével az összes többi fóbia ebbe a csoportba tartozik. A beteg igyekszik elkerülni a kontaktust a számára szorongást okozó élőlényekkel, tárgyakkal, helyzetekkel, de ha nem sikerül, erős szorongással reagál rájuk. Az elkerülő viselkedés, mely védekezésképpen kialakul, kihat a napi tevékenységére, teljesítményére, emberi kapcsolataira.
A specifikus fóbiák enyhe, leküzdhető formában, a személy által uralhatóan szinte mindenkinél fennállnak, ezért a betegek csak 2-3 %-a jelentkezik kezelésre, súlyos, extrém esetekben.
A fóbiák genetikusan öröklődhetnek, és családi halmozódást mutatnak.
Kezelhetőek a fóbiák? Hogyan lehet uralni a félelemkeltő helyzeteket?
A fóbiák kezelése általában megfelel a szorongásos betegségek kezelési elveinek, vagyis a pszichoterápiák közül a kognitív viselkedésterápiával van a legtöbb bizonyítékokon alapuló tapasztalat és a gyógyszerek közül az antidepresszívumok jönnek szóba. Rövid távon, néhány hétig, vagy sürgősségi esetben szorongásoldók is adhatók.
A pszichoterápiák közül még beváltak a csoportterápiák, az autogén tréning és az asszertív tréning, a mindfulness (tudatos jelenlét). Vizsgálatok igazolták, hogy a pszichoterápiák gyógyszeres terápiával kombinálva tartósabb és teljesebb javulást érnek el, mint külön-külön, de minden esetben egyéni terápia megállapítása szükséges.
A tünetek észlelése esetén a beteg a háziorvosánál vagy a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tud segítséget kérni. Az öngyógyítás vagy a különféle “gyógyítók”, gyors és könnyű gyógyulással ámítók közötti önkényes válogatás kerülendő, a nem hozzáértő „segítség” a betegség súlyosbodása és szövődmények kialakulásához vezethet.