Pánikroham és a pánikbetegség

A pánikrohamok és a pánikbetegség két különálló, mégis összetartozó jelenség gyűjtőfogalmai.

A pánikroham tulajdonképpen egy szorongásos roham megnevezése, jellegzetes tünetek fennállása esetén. A kialakuló szorongás jelentős szenvedéssel, bizonytalansággal jár, rontva az életminőséget, a mindennapi aktivitást.

Pánikbetegségről akkor beszélünk, ha a pánikrohamok rendszeresen, havonta legalább négy alkalommal előfordulnak, általában kiváltó ok nélkül. Bizonyos helyzetekben természetes reakció a pánikroham, de ilyenkor ismert a kiváltó ok, és nem ismétlődik rendszeresen.

A pánikroham okait nem ismerjük pontosan, de biológiai és pszichológiai tényezők kombinációjáról lehet szó.

Melyek a pánikroham jellegzetes, és a diagnózis felállításához szükséges tünetei?

Az egyik legjellemzőbb ismérv, hogy a roham váratlan helyzetben fordul elő (pl. este lefekvés után vagy amikor a beteg végre nyugodtan leül TV-t nézni), és nem abban a helyzetben, amikor az érintett mások figyelmének középpontjában van.

Pánikroham esetén az alábbiak közül legalább négy tünet észlelhető:

Fulladás-érzés vagy légszomj
Szédülés, ájulásérzés, bizonytalanság,
Szapora szívverés, szívdobogás,
Remegés, reszketés,
Izzadás,
Fuldoklás, torokszorulás,
Hányinger, hasi feszülés, hasi fájdalom,
Deperszonalizációs vagy derealizációs érzések,
Zsibbadás, érzéketlenség a végtagokban, ill. testszerte
Kipirulás, melegségérzés vagy hidegrázás,
Mellkasi nyomás, fájdalom, szorítás
Halálfélelem,
Megőrüléstől, az önkontroll elvesztésétől való félelem.

Hogyan lesz a pánikrohamból pánikbetegség?

A pánikroham rendszeres ismétlődése szükséges a pánikbetegség diagnózisához. Van, akinél havonta 3-4 roham alakul ki, másoknál naponta fordulnak elő rohamok. A pánikroham során a fenti jellegzetes, pszichés és testi tünetek fordulhatnak elő. A pánikrohamok között az érintettben egyre erősebb félelem alakul ki attól, hogy egy újabb roham bekövetkezhet. Ez a megelőző félelem okozza, hogy az érintett inkább elkerüli azt a helyet vagy helyzetet, ahol a rohamok jellemzően ki szoktak alakulni. Ilyen helyek gyakran zárt helyek, boltok, bevásárlóközpontok, tömegközlekedési járművek vagy nyílt helyek, az utca, a mező. Az érintett elkerüli ezeket a helyzeteket, vagy csak kísérővel meri elhagyni a lakását, ilyenkor a kísérő valamiféle biztonságérzetet nyújt.

Habár a pánikroham ijesztő lehet, de nem veszélyes, nem jár semmilyen testi károsodással.

Egyes testi betegségek is pánikszerű rosszullétekkel járnak, ezért szükséges a testi kivizsgálás.

Pánikroham esetén a beteg általában a háziorvosához, kardiológushoz, neurológushoz, belgyógyászhoz fordul, de gyakran a sürgősségi osztályokra megy vagy egyenesen pszichiáterhez. A diagnózist a pszichiáter állítja fel, és a kezelést is ő tervezi meg.

A pánikbetegség kezelhető, és teljes gyógyulás is elérhető az esetek túlnyomó többségében. A pánikbetegség a 20-as életévek elején kezdődik általában, és a lakosság 1-3 %-át érinti, a nőket háromszor olyan gyakran érinti mint a férfiakat.

Milyen kezelési módok alkalmazhatóak pánikroham és betegség esetén?

A kezelés pszichoterápiás és gyógyszeres lehet. A kettő kombinációja tartósabb és jobb eredményt hoz.

A kezelés első lépcsője általában pszichoterápiás jellegű, a tünetek súlyosságának függvényében.

A különféle pszichoterápiás módszerek közül a pánikbetegség esetén is a kognitív viselkedésterápia (angol rövidítése: CBT) bizonyult a leghatékonyabbnak. A kognitív viselkedésterápiát általában pszichológus biztosítja, heti egy alkalommal 15-20 héten át, majd havonta utánkövetés is indokolt. A terápia során a beteg együttműködése, motivációja elengedhetetlen, és nemcsak a terápiás alkalmakra szorítkozik a foglalkozás, hanem a beteg házi feladatot kap a két ülés közötti időszakra. Ez biztosítja a szükséges pozitív változásokat a szorongás leküzdéséhez.

A pszichoterápiás módszerek közül alkalmazzák kiegészítésképpen, a szorongás csökkentésére, a relaxációt, ellazulást eredményező autogén tréninget.

Abban az esetben, ha a pszichoterápia nem válna be, vagy csak részlegesen segít, második lépcsőben gyógyszeres kezelést kezdeményez a kezelőorvos. Fontos megjegyezni, hogy a függőséget okozó szorongásoldókat, nyugtatókat nem javasolják már a különféle terápiás irányelvek, legfeljebb alkalomszerűen, akut szorongásos roham esetére vagy maximum néhány hétig.

Pánikbetegségben is, a többi szorongásos betegséghez hasonlóan, az antidepresszívumok bizonyultak a leghatékonyabbnak. Ezek előnye, hogy hatásukat hosszú távon is megőrzik (nem alakul ki hozzászokás) és nem okoznak függőséget. Hatásuk azonban csak rendszeres, kúraszerű szedés során alakul ki, általában 4 hét után, ezért fontos a beteg jó együttműködése a kezeléssel és a gyógyszer pontos szedése.

A gyógyszeres kezelés esetén a kezelőorvos elmagyarázza a gyógyszerek hatásait, esetleges mellékhatásait, és a beteggel egyetértésben kezdi el a kezelést. Kezdetben sűrűbb (2-4 hetente) szükséges megbeszélni a gyógyulás folyamatát, majd a hatás beálltával ritkábban is elég ellenőrző vizsgálatokra elmenni.