A gyász, mint jelenség

Egy szeretett személy elvesztésekor teljesen normális, hogy erős fájdalmat, szomorúságot, dühöt, magányt élünk át. Gyakran jelenik meg önhibáztatás és bűntudat is az elhunyt személy halálával kapcsolatban pl. „nem tudtam megakadályozni a halálát”,” nem tettem meg mindent”, „hagytam, hogy szenvedjen” stb. Ezek a gondolatok kezdetben kínzóak, míg idővel mi magunk is rájövünk arra, hogy nem tehettünk mást vagy éppen minden tőlünk telhetőt megtettünk, vagy egyszerűen az önmarcangolás már sajnos nem változtat a történteken. Eljutunk az elfogadás és a belenyugvás állapotába, mely még ugyan mindig fájdalmas, de már másképp. Jól mutatja ez a folyamat azt, hogyan integráljuk a veszteségélményt és hogyan szokunk hozzá a szeretett személy hiányához, ezáltal pedig szenvedésünk is egyre enyhül.

A szeretett személy elvesztésekor egy fontos kötődésünk szakad meg. Ezt a kötődést igyekszünk fenntartani a szeretett személyre való emlékezéssel és 1-2 jellemző tárgyának megőrzésével. Mindeközben életünk eddigi céljai, értékei, értelme megkérdőjeleződnek, érdeklődésünk a külvilág irányába lanyhul, figyelmünk az elhunyttal való kapcsolatunkra, önmagunkra irányul. Az emlékezés során az elhunyttal és a halálával kapcsolatos információk újra és újra feldolgozás alá kerülnek, mely sok időt vesz igénybe. Végül eljutunk oda, hogy összeállnak a történések, a veszteség realizálódik és a történteknek értelmet tudunk adni.

Ebben a folyamatban segítségünkre lehetnek családtagjaink, barátaink, az egyházközösség, ahová tartozunk vagy önsegítő gyászfeldolgozó csoportok látogatása is. Abban az esetben, ha korábban már kezeltek minket pszichés zavarral vagy a veszteség okozta kilátástalanságban öngyilkossági gondolataink vannak, akkor mindenképp keressünk fel szakembert (a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tudnak segíteni).

Abban az esetben, ha hozzátartozónk súlyos betegségben szenved és sajnos már végső stádiumban van, akkor javasolt hospice alapítvány segítségét igénybe venni, akik nemcsak hozzátartozónk ellátásában, de saját terheinkkel való megküzdésben is tudnak segíteni.

Ahhoz, hogy az akut gyász időszakából (a kínzó, fájdalmas érzelmek és gondolatok időszakából) eljussunk egy integráltabb gyászhoz elég hosszú az út, normál esetben 6-12 hónap szükséges hozzá.

Abban az esetben, ha a haláleseményt követően 6 hónappal még mindig ugyanolyan erősen érezzük a fájdalmat, a bűntudatot, a szomorúságot, mint az első napokban, akkor valószínűleg „komplikált gyászreakciót” mutatunk. A kifejezés arra utal, hogy bizonyos okok miatt nem vagyunk képesek feldolgozni hozzátartozónk halálát, a gyászfolyamat elakadt. Ebben az esetben forduljunk szakemberhez és keressünk fel egy pszichoterapeutát!

Lehet, komplikált gyászreakcióm van?

A komplikált gyász leggyakrabban házastárs vagy gyermek elvesztésekor, hirtelen bekövetkező haláleset (pl. baleset, bűncselekmény) vagy öngyilkosság esetén jelenik meg. Számíthatunk akkor is komplikált gyászra, ha az elhunyt hozzátartozóval való kapcsolatunk valamilyen ok miatt zavart vagy ellentmondásos volt. Emiatt nehezen tudjuk elfogadni a halálát és még nehezebb magunkban helyre tenni a halálával kapcsolatos érzéseket, gondolatokat.   

Komplikált gyászra gyanakodhatunk, ha a hozzátartozónk halálát követő 6 hónapon túl (jellemzően 2-10 évvel is) fennállnak az alábbi tünetek: elhunyttal való túlzott foglalkozás (napi szinten), sóvárgás utána, fájdalom, harag a halála miatt, érdeklődés elvesztése más dolgok iránt, az élet elképzelhetetlensége az elhunyt nélkül, elidegenedés másoktól, a halál elfogadásának képtelensége, önhibáztatás és bűntudat az elhunyt halála miatt, alvászavar és visszatérő rémálmok, túlzott alkohol, nyugtató vagy esetleg más drog használata, túlzott ragaszkodás az elhunyt tárgyaihoz (pl. érintetlenül hagyott szoba, másokra az elhunyt ruhájának adása és az ő nevén szólítása) vagy minden olyan dolog kerülése, mely a halálra emlékeztet a feltörő fájdalmas érzelmek miatt.

Ha olvasva ezeket a tüneteket 2-3 a mai napig igaz Önre, akkor valószínűleg komplikált gyászreakciója van és érdemes segítségért fordulnia.

Milyen kezelés segíthet?

A leghatékonyabb beavatkozás a pszichoterápia, melyek közül a komplikált gyászra kidolgozott kognitív viselkedésterápia bizonyult a leghatékonyabbnak. Kezdetben a komplikált gyász jelenségét ismerteti a terapeuta, majd a veszteséghez kapcsolódó negatív gondolatok átdolgozásával és a negatív érzelmekkel való munka során kialakul a történtek békésebb elfogadása (integrálása). Végül a figyelem a szeretett személy nélküli, új jövőkép és élet kialakítására irányul.

Abban az esetben, ha a komplikált gyász mellett más pszichés probléma (pl. depresszió, PTSD, szorongás stb.) is van, akkor a pszichoterápia menete módosulhat, vagy szükség lehet gyógyszeres kezelésre is. (A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban mind a gyógyszeres terápia, mind a pszichoterápia elérhető.)

Hozzátartozóm gyászol. Mire figyeljek, hogyan segíthetek neki?

Előfordul, hogy csak közvetve vagyunk érintve egy haláleset miatt és szeretett hozzátartozónk gyászol. Ilyenkor hasznos átgondolni, hogy a halál körülményei miatt számíthatunk-e arra, hogy komplikált lesz a gyászfolyamat. Ha igen, akkor segíthetünk neki szakember találásában.

Ha gyakran tesz olyan megjegyzéseket, hogy neki kellett volna meghalnia vagy az életének innentől semmi értelme nincs vagy konkrétan ki is jelenti, hogy meg szeretne halni, akkor haladéktalanul vigyük szakemberhez (területileg illetékes pszichiátriai gondozó vagy pszichiátriai osztály).

Figyelmesnek érdemes lenni, akkor is, ha kardiológiai betegség miatt veszélyeztetett cardiomyopátiára (szívizom megbetegedések), mivel egy hozzátartozó elvesztésekor ennek esélye sajnos magasabb. Ez esetben konzultáljon kardiológusával az esetleges teendőkről.

Abban az esetben pedig, ha a gyász a normál lefolyást követi, akkor odafigyeléssel, közös programokkal és empatikus odafordulással tudja hozzátartozója fájdalmát enyhíteni, erősítve benne az érzést, hogy számítanak rá és az Ön életében még fontos szerepek és feladatok várnak rá.