A rendszerváltás utáni időszak, a gazdasági szempontból jelentős bizonytalanság valamennyi társadalmi réteg számára felértékelte a forrásokat szolgáltatni képes bizalmas kapcsolatok szerepét, s ezzel felerősödött a barátság fontossága is. Az egyének egymás iránti szolidaritásának megnyilvánulása az anyagi javak áramoltatásával vagy szimbolikus erőforrások juttatásával történik: ez utóbbiak például a hasznos információk, közbenjárás valahol valakinél, vagy éppen az egymásnak nyújtott időráfordítás, érzelmi támogatás, események közös látogatása vagy társasági együttlét.
Ha az elmúlt fél évre gondol, kik azok az emberek, akikkel ön a fontosabb dolgait, problémáit megbeszélte?
A magyar lakosság bizalmas kapcsolatait az amerikai és más európai kutatásokkal azonos módon több időpontban is vizsgáltuk. A TÁRKI 1999-ben, 2004-ben, 2011-ben valamint 2015-ben is felnőtt magyar reprezentatív mintákon vizsgálta a fenti kérdést. (Az említhető bizalmasok száma minden kérdezéskor maximum öt fő lehetett.) Ezen elemzések eredményei szerint Magyarországon nemzetközi összehasonlításban kisebb a bizalmassal nem rendelkező emberek aránya, azaz legalább egy lelki támasza az emberek túlnyomó többségének van.
A bizalmasokat nélkülözők aránya 1999 és 2011 között 9 százalékról 2 százalékra csökkent, majd 2015-re 6,5 százalékra emelkedett. A rendszerváltás óta a bizalmas kapcsolathálózatok mérete a kétezres évek elejére jelentősen megnőtt. Azóta a bizalmasok átlagos számában nincs jelentős változás, 2015-ben egy magyar felnőttnek átlagosan 2,2 bizalmasa volt. (1. ábra)
1. ábra: A bizalmas kapcsolatok alakulása Magyarországon nemek szerinti összehasonlításban (átlag)
Úgy tűnik, hogy 1999 óta a bizalmas hálózatok több szegmensében történt igen jelentős pozitív elmozdulás, ha különböző mértékben is, de a társadalom teljes spektrumát érintette. A bizalmasok száma az 1999-ben mért 1,68-ról 2004-re 2,2-re emelkedett. A növekedés a nem rokoni típusú kapcsolatokat érintette; tíz év alatt a nem rokon bizalmasok átlagos száma közel négyszeresére (0,27-ről 1,04-re) nőtt. Míg 1999-ben a megkérdezettek mindössze 20%-ának volt legalább egy nem rokon bizalmasa, addig 2004-ben már több mint 50%-nak. Miután a rokon bizalmasok átlaga jelentős mértékben sem nem csökkent, sem nem nőtt (inkább hullámzott) úgy véljük, hogy az elmúlt tíz év során a bizalmas kapcsolathálózatok „kitágulásának” és modernizációjának vagyunk a tanúi. Azaz össztársadalmi szinten egyre elfogadottabb, hogy a családtagok mellett más, nem rokon is lehet az egyén számára fontos és erős támasz. A nem rokonok felértékelődése ugyanakkor – sajnos – a családon belüli bizalmas kapcsolatok labilitását, törékenységét és bizonytalanságát is jelentheti. Erre utalhat, hogy jelentősen megemelkedett azoknak a száma, akinek nem szerepel rokona a bizalmas beszélgetési hálózatban (míg ez 1999-ben 14, addig 2011-re már 24%-ot tett ki).
Férfiak és nők a baráti kapcsolatok összetételének tekintetében
A kapcsolathálózat diverzitása illetve az integráció szempontjából a legoptimálisabbnak az tekinthető, ha valakinek mind a családjából, mind a családon kívüli közegéből vannak szoros, bizalmi kapcsolatai. Az 1. ábra azonban azt mutatja, hogy 2004 és 2015 között a domináns tendencia inkább a családi bizalmas kapcsolatok nem rokoni körből származó bizalmas kapcsolatokkal való felcserélődése történt.
A rokoni kapcsolatok átlagos száma 1999-hez képest jelentősen lecsökkent 1,41 főről 0,93 főre, ugyanakkor a nem rokon bizalmasok átlaga folyamatos emelkedést mutat, értéke az 1999. évi adat csaknem ötszöröse volt 2015-ben. Ekkor tulajdonképpen egy trendfordulót mutatnak az adatok, ez volt az első olyan vizsgálati év, amelyben a nem rokon bizalmasok átlagos száma (1,26) meghaladta a rokon bizalmasokét (0,93). Azaz míg korábban a magyarországi felnőttek inkább családtagjaik közül választottak maguknak bizalmast, manapság egyre inkább a barátoknak jut ez a szerep. 2004 óta csökkenő számban ugyan, de a nők minden vizsgált évben több rokoni körből származó bizalmast említettek, ugyanakkor a nem rokon bizalmasok száma, bár azonos, emelkedő trendet mutat, a férfiak esetében dinamikusabban nőtt. A férfiak a kilencvenes években is még rokoni kapcsolat-orientált bizalmas beszélgetési hálózata manapság inkább barátorientált: a férfiak esetében inkább előfordul, hogy csak barátok vannak a bizalmasaik között. A korábbi vizsgálatokban eddig ebben nem volt nemi különbség.
A bizalmas kapcsolatokat feltérképező kérdés a nem rokoni kapcsolatokon belül megkülönbözteti a baráti, munkatársi, szomszédi és ismerősi kapcsolatokat, a rokonokon belül pedig a házas/élettársakat, gyereket, szülőt, testvért és egyéb rokonokat. A válaszadóhoz fűződő kapcsolat típusán kívül az iskolai végzettség, nem, lakóhelyés kor szerinti összetétel vizsgálatára is lehetőség a bizalmas kapcsolathálózatok tekintetében.
Mit mutat a 2015-ös felmérés
2015-ben a rokoni kapcsolatok gyakorlatilag túlnyomó többségben a legszűkebb családi kapcsolatokat jelentik (társ, szülő, gyerek, testvér) (lásd 2. ábra). A férfiak még mindig magasabb arányban említik társukat bizalmasként, míg a nők gyermekük, testvérük és egyéb rokonaikra számítanak ez ügyben. Jól látszik, hogy a legmagasabb arányban az összes vizsgált kategória közül a barátokat említették: a kérdezettek 58%-a említette barátját(barátait) bizalmasaként. Kijelenthető, hogy a bizalmasként említett nem rokoni kapcsolatok döntő részben a barátok. Ez a férfiakra még inkább jellemző.
2. ábra: Az egyes kapcsolattípusok említési aránya a bizalmas beszélgetési hálózatokban, nemi bontásban 2015
Vajon mindenkinek ugyanannyi bizalmas jut?
A kor előrehaladtával jelentősen, szinte lineárisan csökken a bizalmasok aránya, míg egy 30 év alattinak átlag 2,57, addig egy hetvenévesnek már csak 1,79 bizalmas kapcsolata van. Míg a fiataloknak jóval több, a harminc év alatti korosztályban több, mint kétszer annyi nem rokoni, mint családi bizalmasa van, ez az ötvenes korosztályban kiegyenlítődik és megfordul, az idősebb korosztálynak már inkább rokon bizalmasai vannak. A magasabb iskolai végzettség nagyobb bizalmas kapcsolathálózatot jelent, és ez érdekes módon nem csak a nem rokoni, hanem a rokoni kapcsolatok átlagában is tetten érhető.
A településtípusok szerinti különbségben (is) nyilvánvalóan egyéb szocio-demográfiai jellemzők hatásai is tükröződnek: a budapestieknek legnagyobb és a falvakban élőknek a legkisebb a bizalmas kapcsolathálózata, ugyanakkor a legkevesebb rokon és a legtöbb nem rokon bizalmast a megyeszékhelyeken, megyei jogú városokban említették.
A jobb társadalmi helyzet kiterjedtebb bizalmas kapcsolathálóval jár: legtöbb bizalmasa a magukat középosztályhoz tartozónak valló válaszadóknak van. A társsal élőknek több a bizalmasa, mint akiknek nincs társuk. A társsal élőknek közel azonos számú rokon, illetve nem rokon bizalmasa van, míg a társ nélküli felnőtteknek csaknem kétszer annyi nem rokon, mint rokon bizalmasa van.