Miből adódhat a kényszeresség kialakulása?

A kényszerbetegségnél megkülönböztetünk kényszergondolatokat és kényszercselekvéseket, vagyis van akinél gondolatok formájában jelentkezik, van akinél pedig cselekvésként is jelentkezik. A kényszerbetegség kialakulása a biztonságra törekvés és a bizonytalanságtól való félelem belső egyensúlyának felborulásaként, ezen tényezőknek a személyiség kialakulására gyakorolt negatív hatásaként is felfogható.

Hogyan jelennek meg a kényszergondolatok és cselekvések?

A kényszergondolatok (obszessziók) tulajdonképpen az állandóan fennálló vagy visszatérő, a beteg számára szorongást okozó, kellemetlen, frusztráló, gyakran ijesztő gondolatok, rögeszmék. Erős szenvedést okoznak, befolyásolva a mindennapi aktivitást és életminőséget.

A kényszergondolatokról elmondható, hogy:

  • nem akaratlagosak,
  • belső ellenállást váltanak ki,
  • értelmetlennek, irracionálisnak tartja a beteg őket,
  • “énidegenek”, számára nem természetesek, nem akarta őket,
  • ijesztőek, szorongást, félelmet, ijedtséget váltanak ki,
  • gyakran depresszióval társulnak  

Az pedig, hogy ki milyen kényszergondolatokkal küzd sokféle témához köthető. A leggyakoribbak:

  • agresszióval kapcsolatos gondolatok, amikor az érintettet önmaga vagy mások bántalmazásával kapcsolatos gondolatok gyötrik,
  • beszennyeződéstől való félelem, például: emberi vagy más ürülék, váladék, AIDS,
  • szexualitással kapcsolatos kényszeres gondolatok,
  • kényszeres szimmetria iránti igény
  • kényszeresgyűjtögetés iránti igény
  • vallási témákkal kapcsolatos gondolatok
  • testi betegségekkel kapcsolatos gondolatok

A kényszercselekvések, obszessziók, akaratlagos, célszerű cselekvések, melyek a kényszergondolatokra adott válaszként jelentkeznek vagy merev szabályokhoz igazodnak. A kényszercselekvéseket az érintettnek muszáj megtennie, mert ezzel éri el, hogy oldódjon a szorongása. A cselekvés elmulasztása pedig nagyon erős szorongást vált ki.

A kényszercselekvésekről általánosságban elmondhatók, hogy az érintettben az alábbi érzéseket, viszonyulást váltja ki:

  • belső ellenállást tapasztal
  • értelmetlennek látja őket,
  • nehéz őket kontrollálni,
  • belülről eredőnek véli,
  • életminőség-romlást okoznak,
  • énidegenek tűnik számukra.

A kényszercselekvések tematikájukat leggyakrabban az alábbiakban jelenik meg:

  • kézmosási rituálék
  • ellenőrzési rituálék.

A kényszergondolatokat és -cselekvéseket az érintettek is értelmetlennek, idegennek érzik és közben megvan a normális realitás- és valóságérzékelésük. Ezért is okoz különösen nagy szenvedést, hiszen miközben érzékeli a realitást, közben mégis úgy érzi, kényszeresen meg kell tennie valamit, vagy kényszeresen betolakodnak a gondolatok. A betegség a lakosság 1-3 %-át érintheti.

A kényszerbetegség erős szorongást okoz, időigényes és gyakran testi károsodással is jár (pl. a gyakori kézmosásból adódó bőrbetegségek). Nagymértékben rontja az életminőséget, befolyásolja a családi életet, a munkavégzést, az emberi kapcsolatokat. Kezelés nélkül tartósan fennáll, ezért fontos a minél hamarabbi felismerése és a kezelés elkezdése.

Le lehet szokni a kényszeres cselekvésekről, gondolatokról?

A tüneteket általában a beteg észleli magán, és háziorvosánál vagy egyenesen a pszichiáternél jelentkezik.  A pszichiáter állíthatja fel a diagnózist, az esetleges egyéb pszichés betegségek kizárása miatt.

A kezelés része és általában kezdete egy pszichoterápiás technika, a pszichoedukáció. Ez a beteg tájékoztatását jelenti a betegség természetéről, lefolyásáról, tüneteiről, kezeléséről.

A pszichoterápia a kognitív viselkedésterápiát foglalja magába, de autogén tréningetis lehet alkalmazni a szorongáscsökkentésére. Hasznos a családterápiaés a támogató betegcsoportokon való részvétel.

A gyógyszeres kezelés antidepresszívumokkal történhet, de egyes terápiás ajánlások az ún. második generációs antipszichotikumok csoportját is ajánlja makacs esetekben.