A traumától számított 1 hónapot követően diagnosztizálható, de az is lehetséges, hogy csak később jelennek meg ezek a tünetek, nem közvetlenül a traumát követően. Jellemző, hogy a személy erre a veszélyes helyzetre rémülettel, halálfélelemmel és tehetetlenséggel reagál.

Vietnámi veteránokról szóló filmekből ismerős lehet a poszttraumás stressz zavar, azonban nemcsak háborús traumák, hanem olyan eseményeket követően is kialakulhat, mint súlyos közlekedési balesetek, természeti katasztrófák, súlyos megbetegedések, nemi erőszak, testi bántalmazás vagy például rablás.

A zavar kialakulása nemcsak az áldozatoknál, de az események szem- és fültanúinál is kialakulhat. Így vannak olyan foglalkozások is, melyekben az érintetteket fokozottan ki vannak téve ilyen helyzeteknek pl. mentős, helyszínelő rendőr vagy esetleg gyermekvédelemben stb. A következőkben áttekintjük, milyen tünetek jelentkezése esetén érdemes szakembert felkeresni vagy esetlegesen érintett hozzátartozónkat szakemberhez irányítani.

Milyen tünetek megjelenése utalhat poszttraumás stressz zavarra?

A poszttraumás stressz legismertebb tünete, amikor teljesen váratlanul, akaratunktól függetlenül a traumatikus eseménnyel kapcsolatban betolakodó emlékképek vagy rémálmok jelennek meg. Ezek az emlékképek eltérnek a normál emlékektől abban, hogy annyira élénkek és élesek, mintha most történnének. Ebből kifolyólag érzelmileg nagyon megterhelőek, és emiatt gyakran előfordul az is, hogy a személy legszívesebben elkerüli azokat a helyzeteket, helyeket, tárgyakat, személyeket, melyek a traumára emlékeztethetik őt.

Jellemző lehet egyfajta olyan felfokozott készenléti, állandó feszült állapot, amihez hasonlót egy életveszélyes helyzetben tapasztalhat az ember. A tünetként megjelenő  élénk emlékképek miatt az érintett úgy érzékeli, mintha a veszély továbbra is jelen lenne, és bármikor újra megtörténhetne, ezért állandóan „készenlétben” van. Ebben a felfokozott készenléti állapotban és a visszatérő rémálmok miatt gyakran társul a tünetekhez alvászavar.

A környezet számára is intő tünet, hogy az érintett úgy éli meg, hogy a körülötte lévők nem értik őt meg. Elidegenedettnek és távolinak érzi magát a többiektől, emiatt rendkívül magányossá válhat. Fontos megemlíteni még az indulatosságot és a dühkezelési problémákat is, mint az előbbiekhez gyakran társuló tünetet. Ezek jelentkezése a hozzátartozók, ismerősök számára is feltűnhet és figyelmeztető jel lehet, hogy valami nincs rendben és érdemes lehet szakember segítségét kérni.

Hogyan érthető meg, mi történik bennünk poszttraumás stressz zavar esetén?

Egy fenyegető helyzet átélése során agyunk legősibb része, a limbikus rendszer reagál a veszélyre. Ez egy intenzív érzelmi állapottal jár, amely miatt az adott esemény feldolgozása zavarttá válik. Normál, hétköznapi helyzetre vonatkozóan az emlékek érzelmileg fakóbbak, viszonylag jól el tudjuk mondani a történteket. Poszttraumás stressz esetén azonban ezek az emlékek töredékesek és érzelmileg nagyon intenzívek, a hozzá kapcsolódó emlékképek élesek, nehezebben elmondhatók, mert érzékszervi emlékként is raktározódnak.

Agyunk azonban állandó kísérletet tesz arra, hogy fel tudja dolgozni a történteket, amit kínzó, betörő emlékképek és rémálmok formájában érhetünk tetten. Ezért kezelésének alapelve is az, hogy elősegítsük ezt a feldolgozást, és az emlék a „helyére” kerülhessen.

Milyen módon lehet gyógyítani?

A poszttraumás stressz zavar esetén a történtek feldolgozására kifejezetten javasolt egyéni pszichoterápián részt venni. Kezelésére elsősorban a trauma fókuszú kognitív viselkedésterápia vagy a kifejezetten traumafeldolgozást segítő EMDR terápia javasolt, mely a módszerek alkalmazására kiképzett pszichológus vagy pszichiáter által valósulhat meg.

Emellett szükség lehet gyógyszeres kezelésre is, mely bármely pszichiátriai gondozóban elérhető. Jellemzően antidepresszáns beállítása történik, de szükség lehet szorongásoldóra vagy altatóra is.

Mi történik a poszttraumás stressz zavar terápiája során?

A traumafókuszú kognitív viselkedésterápia során fokozatosan egyre több részlettel bővül a traumatikus esemény története azáltal, hogy újra és újra elmondva, érzelmileg egyre kevésbé megterhelővé válik, a feldolgozással egyre kevésbé leszünk érzékenyek rá. Közben megtörténik a traumával kapcsolatos negatív gondolatok és hiedelmek (pl. bűntudat) átértékelése, újra képes lehet az érintett a azokat a helyzeteket, eseményeket átélni, amelyek a trauma megtörténtére emlékeztetik őt (pl. autóbalesetet követően újra vezetni tud).

Az EMDR terápia során az agyban az alvás során zajló hasonló feldolgozási folyamat megy végbe miközben a traumára és azzal kapcsolatos emlékképre, gondolatra, érzelemre és testérzésre gondolva egyszerű, de speciális gyakorlatokat (pl. irányított szemmozgások) végez el. A folyamat során a traumával kapcsolatos kellemetlen tapasztalatok, érzelmek csökkennek.

Az egyéni pszichoterápia során időközönként szükségessé válhat párkonzultáció is, hiszen a poszttraumás tünetek negatív kihatással lehetnek a párkapcsolat minőségére is. Kiegészítő kezelésként hasznos lehet önsegítő csoport felkeresése, mely kitűnően oldja a másoktól való elszigeteltség érzését és a magányt. A negatív érzelmekkel való megküzdésben pedig a művészetterápia nyújthat még segítséget.

Lehetséges-e a teljes gyógyulás?

A poszttraumás tünetek az esetek igen nagy százalékában idővel megszűnnek. A pszichoterápia ezt a folyamatot tudja elősegíteni, illetve a szövődmények kialakulását megelőzni.

A traumák azonban jelentősen megváltoztatják az ember életét. Arról azonban ritkábban esik szó, hogy egy ilyen traumának lehet pozitív kimenetele is, amit a poszttraumás növekedésnek hívunk szaknyelven. A kifejezés arra utal, hogy egy traumatikus eseményt átélve megváltozik az, ahogy az életet szemléljük, átértékeljük azt, hogy mik is számunkra az igazán fontos és értékes dolgok, értelmet adunk a mindennapoknak és eltörpülnek a hétköznapi problémák. Ezáltal teljesebb értékű, magasabb minőségű életet élhetünk.

Lehetnek annak következményei, ha nem kezelik a poszttraumás stressz zavart?

Előfordulhat, hogy a poszttraumás stressz tünetek mellett egyéb tüneteket is észlel magán az érintett, melyek jelzik, hogy érdemes szakmai segítséget kérnie. Társulhat például depresszióval, melynek tünetei leginkább a levert hangulat, az örömképesség elvesztése és a bűntudat formájában jelentkezhetnek.

A traumás eseményt követő tünetek enyhítésére sajnos igen gyakori, hogy alkoholhoz vagy droghoz nyúl az érintett, azért, hogy enyhítse az intenzív érzelmi fájdalmat. Ha ilyet észlel magán vagy hozzátartozóján, azt figyelmeztető jelnek tekintheti, hogy a traumával való megküzdésben támogatásra van szüksége.

Abban az esetben, ha gyermekként ismételt traumát (pl. rendszeres szexuális erőszakot vagy fizikai bántalmazást) kénytelen elszenvedni valaki, akkor annak lenyomata maradhat a személyiség fejlődésében, mely további komoly személyiségzavarok kialakulásához is vezethet (pl. borderline személyiségzavar).

Hogyan segíthetek PTSD-ben szenvedő hozzátartozómon?

Hozzátartozóként szembesülhetünk azzal a problémával, hogy nem igazán értjük miért változott meg annyira szerettünk. Sokat segíthet ezen, ha megismerkedünk a poszttraumás stressz jellegzetességeivel, és megpróbáljuk a szerettünk helyébe képzelve magunkat végiggondolni, hogy min mehetett keresztül, és milyen szenvedést jelenthetnek neki a tünetek.

Az érzelmi támogatás, az őszinte beszélgetések és közös élmények segítenek az elszigeteltség oldásában. A traumáról való beszélgetést azonban ne erőltessük, hiszen ezzel való szembesülés nagyon megterhelő a poszttraumás stressz zavarban szenvedő személy számára, dühössé és felkavarttá válhat, mely a kapcsolat romlásához vezethet. Viszont ha ő kezdeményezi a beszélgetést, akkor hallgassuk meg, vagy előre fel is ajánlhatjuk, hogy szívesen meghallgatjuk, ha úgy érzi, hogy beszélni szeretne róla. Amennyiben pedig nagyon megterhelő számunkra, akkor érdemes ezt nyíltan megbeszélni vele, mert anélkül csak egyre erősebben fogja érezni poszttraumás stresszt átélt szerettünk a másoktól való elszigeteltséget. Ne hagyjuk egyedül a problémájával, bátorítsuk őt abban, hogy kérjen segítséget szakembertől a feldolgozáshoz.

Nem utolsó sorban, pedig hozzátartozóként érdemes saját lelki egyensúlyunkra is figyelmet fordítanunk, akár támogató környezet felkeresésével vagy stresszkezelési technikák gyakorlásával.