Gyakori a harag és az indulatok szabályozásának nehézsége, mely olyan súlyos is lehet, hogy a borderline személy rendszeresen tárgyakat tör össze vagy más emberrel szemben is agresszív. Előfordulhat az is, hogy ezt a haragot saját maga ellen fordítja, és önbüntetésből saját magát bántalmazza (leggyakoribb a falcolás, mely jellemzően az alkaron ejtett vágásokat jelenti). Az ilyen személyiség érzelmi élete, illetve az önértékelése is nagyon ingatag, mely miatt állandó félelem jellemzi azzal kapcsolatban, hogy a számára fontos személy elhagyja, ezért általában féltékeny természetű.

Ez olyan súlyos is lehet, hogy állandóan retteghet attól, hogy egyedül marad, és emiatt nehezen viseli el, ha a fontos másik személy akár egy napra is távol van tőle. Mindezek miatt az emberekkel való kapcsolata viharos és konfliktusos. Ezt tovább súlyosbítja bizalmatlansága, mely olykor annyira irreális gondolatokat eredményez, hogy környezete teljesen értetlenül áll előtte, sőt, gyakran ő maga is, ha a későbbiek folyamán ezekre visszagondol.

Jellemző lehet még az ürességérzés, mely miatt extrém ingereket keres, hogy érezzen már végre valamit. Ez lehet például fájdalom (önsértés), szexuális kalandok keresése vagy drogok használata is.

Ki állíthatja fel a diagnózist?

A diagnózist 18 éves kort követően pszichiáter szakorvos vagy klinikai szakpszichológus állíthatja fel. (Gyakran jár együtt más mentális megbetegedésekkel, mint például depresszió, szorongásos zavarok, szerhasználat, étkezési zavarok, poszttraumás stressz zavar.)

Mikor és miért alakul ki?

A gyermek korai életszakaszában, 1-3 éves korban már kialakul, hátterében meghúzódnak biológiai jellegzetességek (pl. az idegrendszer fokozott érzékenysége ingerekre, az agyi frontális lebeny nem megfelelő fejlettsége stb.), melyek nem megfelelő környezettel társulnak (enyhébb esetben a szülő nem tudott megfelelően reagálni a kisgyermek érzelmeire, például bagatellizálta azokat, vagy sok munka miatt nem tudott elegendő időt tölteni a gyermekkel, akit emiatt korán bölcsődébe kellett adni, de súlyos esetben olyan, már bűncselekménynek minősülő eset is előfordulhat mint szexuális bántalmazás).

A közös ezekben a helyzetekben, hogy a gyermek aktuális stressztűrési szintje vagy nem elég fejlett még ahhoz, hogy meg tudjon küzdeni ezzel a helyzettel, vagy extrém mértékű stresszel kellett esetleg megküzdenie, mely ha egy felnőtt emberrel történne, úgy is komoly tüneteket eredményezhet. (poszttraumás stressz zavar).

Felmerül Önben, hogy esetleg Ön is borderline személyiségzavarban szenved?

Ha a fentebb leírt tüneteket Ön is észleli magán és azoktól már évek óta, vissza-visszatérően szenved, akkor érdemes felkeresnie egy klinikai szakpszichológust vagy pszichiáter szakorvost (ők tudják a legpontosabb diagnózist felállítani, mivel ez a kórkép speciális ismereteket kíván). Lehetősége van erre a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban vagy magánrendelés keretei között is.

A vizsgálat során a panaszok részletes átbeszélése történik, és bizonyos esetben pszichológiai tesztek felvételére is sor kerül. A vizsgálat eredményére nyugodtan kérdezzen rá nyíltan az Önt vizsgáló személytől, és kérjen tőle felvilágosítást, tegye fel nyugodtan kérdéseit. Ez nagyon fontos Önnek is, és a szakembernek is, hiszen helyére kerülhetnek Önben olyan, akár évtizedek óta érthetetlen jelenségek, ami miatt esetleg mindig is különcnek, a többiektől elidegenedettnek érezhette magát. Kérdései megalapozhatják a szakemberrel való további együttműködést is.

Ennek az állapotnak a kezelése tapasztalatot és speciális ismereteket kíván meg az Önt ellátó szakembertől. Fontos, hogy olyan szakembert válasszon, akiben úgy érzi meg tud bízni, aki empátiával, megértéssel viselkedik Önnel.

Milyen kezelési módok közül választhatok?

Az érzelmi hullámvasút viszonylag gyors enyhítésére antidepresszáns kezelést szoktak javasolni, amelyet - ha szorongásos tünetek is jelentkeznek – szorongásoldóval is kiegészíthetnek. A társuló egyéb zavarok miatt akár antipszichotikum adása is indokolt lehet. A gyógyszeres terápiát minden esetben pszichiáter szakorvossal beszéljék meg, aki a tüneti kép alapján a legmegfelelőbb terápiát javasolja majd Önnek.

Hosszú távon mindenképp pszichoterápiás kezelés is javasolt. A pszichoterápia során nő a stressztolerancia, így az érzelmi hullámvölgyek ritkábbak és kevésbé mélyebbeké válnak. Segítségével a gyógyszeres terápia általában fokozatosan csökkenthető, majd leállítható. Az átlaghoz képest kissé nagyobb érzékenység ugyan megmaradhat, de a javulás olyan nagymértékű lehet, hogy a páciens gyógyultnak minősíthető. Mindehhez azonban kitartó munka és hosszabb idő (1-3 év) szükséges.

Melyek a hatékony pszichoterápiás módszerek a kezelésére?

Dialektikus viselkedésterápia:

Egy olyan pszichoterápiás módszer, mely magában foglal egyéni és csoportos készségfejlesztő alkalmakat. Fókuszában az érzelemszabályozás, a társas készségek és a stresszkezelés áll. Jellemzően több éves terápia, igen jó hatékonysággal. A módszer kidolgozója maga is borderline személyiségzavarral diagnosztizált, így saját tapasztalatait is beleépítette a páciensekkel szerzett tapasztalatok mellett a módszerbe. (Bővebb információ és lehetséges terapeuták elérhetősége a Nap-Kör Alapítványnál kérhető.)

Sématerápia:

Több éves pszichoterápia, mely során a személyre jellemző sémák (meghatározott helyzetben automatikusan megjelenő érzelmek, gondolatok és viselkedések összessége) megismerése és felülírása történik, az egészséges énrész erősítése mellett. (A lakóhelyéhez legközelebbi terapeuta után érdeklődhet a Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív Terápiás Egyesületnél.)

Mentalizációs terápia:

A terápia központjában egy másik személy viselkedése mögötti lehetséges szempontok és nézetek vizsgálata, ezáltal a társas környezet jobb megértése áll.

(A fentieken kívül javasolható még a Borderline személyiségzavar és Trauma Munkacsoport felkeresése megfelelő szakember keresésekor.)

Ezek mellett a pszichoterápiás módszerek mellett kiegészítésként hasznos lehet önsegítő csoportokban részvétel vagy önsegítő könyvek (pl. Joachim Gneist: Szerető gyűlölség) olvasása, továbbá művészetterápiás csoportok látogatása.

Hogyan segíthetek borderline személyiségzavarban szenvedő páromon, vagy hozzátartozómon?

A borderline személyiségzavarban szenvedő emberek egy része stabil, kiegyensúlyozott emberek mellett egyre stabilabbá válnak. Egyrészt azért, mert esetleg korábban erre nem volt lehetőségük (pl. az otthoni körülmények annyira kiszámíthatatlanok és viharosak voltak mondjuk a szülők alkoholizmusa miatt), és most megtapasztalhatják, milyen nyugodt, kiegyensúlyozott körülmények között élni, másrészt azért, mert tudattalanul is megtanulják azt, hogy hogyan lehet az érzelmeiket jobban szabályozni (hiszen a másik mondatai, viselkedése modellként ott vannak, melyeket elkezdenek ők is használni pl. nehéz helyzetben azzal a mondattal fogják magukat nyugtatni, amivel a hozzátartozójuk már sikeresen megnyugtatta őket egy hasonlóan szorongást keltő helyzetben).

A kapcsolat eleje azonban gyakran viharos, konfliktusos, mely lelkileg megterhelő mindenkinek. Rosszabb esetben ez a viharos viselkedésminta, és érzelmi hullámvasút fennmaradhat. Súlyos esetben fizikai bántalmazás is megjelenhet a kapcsolatban, és ekkor át kell gondolni, hogy érdemes-e vagy túl veszélyes benne maradni egy ilyen kapcsolatban.

Hozzátartozóként érdemes megismernünk jobban, hogy mivel is jár a borderline személyiségzavar. Ebben segítségünkre lehet néhány önsegítő könyv (pl. Paul T. Mason, Randi Kreger: Ne lépkedjünk tojásokon! - Szerezzük vissza életünket, ha egy szerettünk borderline személyiségzavarban szenved.), mely a kórkép jellegzetességei és a mindennapi sajátosságok mellett azt a kérdést is feszegeti, hogy mikor, hogyan és milyen formában érdemes vagy nem érdemes fenntartani egy ilyen kapcsolatot. Javasolt lehet önsegítő csoportok felkeresése is, mely lehetőséget nyújt a tapasztalatok átbeszélésére és bővítheti a problémamegoldó készségeinket. Segíthet az is, ha szakemberrel (pszichológus) megbeszéljük a tapasztalatainkat, aki segít megérteni, hogy mi történik a különböző helyzetekben.

Hozzátartozóként és párkapcsolatban is az elsődleges szempont saját lelki egészségünk legyen, és másodlagosan az, hogy hogyan segíthetünk hozzátartozónkon, párunkon. Ha ez érvényesül, csak akkor leszünk képesek arra, hogy megértéssel legyünk felé.