Miért van szükség asszertivitásra?

Az asszertivitás egyszerű stratégián alapul: adott helyzetben, a helyzetnek megfelelő információt adjam ki magamról, ill. információt gyűjtsek magamról. Ezt segítheti, ha figyelek másokra, mások visszajelzéseire, tisztázok helyzeteket, ill. kérdéseket teszek fel. Azonban ez nem minden esetben kellemes vagy kényelmes. De mégis vállalni kell a kockázatot és kimondani azt ami bennünk van, különben hogy is várhatnánk el a másik személytől, hogy pontosan tudja, mit gondolunk, mit érzünk, mit akarunk vagy nem akarunk. Mint mondtuk, ez nem mindig kellemes, például olyan helyzetekben, amikor nemet kell mondani valakinek, vagy el kell mondani, hogy nekem rosszul esik, amit a másik csinál, de enélkül nincs hatékony kommunikáció, nincs hatékony érdekérvényesítés.

Melyek az asszertivitás alapelvei?

A hatékony érdekérvényesítés mindannyiunknak kedvesen csengő kifejezés, értjük is, mit jelent. A méltányosság kicsit nehezebb fogalom, mert megvalósítása nagyobb odafigyelést igényel. Méltányosnak lenni azt jelenti, hogy a másik emberrel tisztelettel beszélünk akkor is, ha éppen dühösek vagyunk rá, továbbá, hogy a másik emberrel egyenlő félként beszélünk. Az asszertív magatartás üzenete, hogy én is és a másik ember is ugyanolyan értékes és fontos.

Az agresszív magatartásra jellemző, hogy ott az egyik fél a másikat kevesebbnek, rosszabbnak, értéktelenebbnek gondolja. A passzív ember a másikat magánál többre, értékesebbnek tartja. Visszatérve az asszertivitáshoz: Ha nem értek egyet a másikkal, ezt elmondhatom, sőt, az asszertivitás értelmében el is kell mondanom neki. Fontos kiemelni, hogy ilyen helyzetben nem a személlyel van probléma, hanem azzal, amit mond(ott) vagy csinál(t). Tudatosítani kell, hogy a személy nem egyenlő a viselkedésével, hiszen mi is olykor furcsán, rosszul, helytelenül viselkedünk, mégsem vagyunk rosszak vagy értéktelenek.

Hogyan lehetek asszertív?

Kezdetben ezt nem könnyű megvalósítani, de a pozitív és negatív érzések kifejezésének, ill. a pozitív kérés technikáját alkalmazva, úgynevezett Én-közléseket használva arról kell beszélni, hogy az adott helyzetben Én mit érzek, és mit gondolok. Amíg magamról beszélek, be tudom tartani az asszertivitás aranyszabályát: nem a másik emberről teszek kijelentéseket, hanem magamról.

Asszertivitás alapja a hiteles és egybehangzó kommunikáció

Az asszertivitásnak fontos része a hiteles az egybehangzó kommunikáció. Ez azt jelenti, hogy a három fő kommunikációs csatornán - szóbeli vagy verbális, és a 2 nonverbális csatornán is, ami a gesztus vagy testbeszéd, ill. hangzó vagy vokális csatorna - ugyanazt az üzenetet közvetítsük. Ha eltérő az üzenet, pl. szomorú arccal, lehangolt hangon azt mondjuk: Örülök, hogy látlak, akkor az nem egybehangzó kommunikáció, mert a különböző csatornákon mást közvetítünk, egymásnak ellentmondó üzenet továbbítódik.

Meglepő lehet, hogy a leggyakrabban bizony a nonverbális csatornán küldött üzenetet ’fogják’ az emberek. Tehát a fenti mondatból pont az elhangzottak ellenkezőjét szűrik ki. Azért is különösen fontos az egybehangzó kommunikáció, ugyanis a nem egybehangzó kommunikáció már egyfajta agresszív kommunikációnak (közvetett agresszió) tekinthető, így nem csoda, ha ezt hallva bennünk is negatív, agresszív érzések keletkeznek. Egyértelmű kommunikáció nélkül nincs asszertivitás, nincs hatékony kommunikáció. A legegyszerűbb megfogalmazás szerint: Ha haragszol, akkor mind a három csatornán ez az üzenet menjen, és ha örülsz, akkor mind a három csatornán az öröm üzenete menjen.

Alapszabályok az asszertív kommunikációhoz:

  1. Nem minősítem a másik embert. Ez, persze nem jelenti azt, hogy nem mondhatom meg a véleményem arról, amit helytelenítek.
  • Célom a konfliktus felvállalása és rendezése.
  • A kommunikáció ’itt és most’ történik. Nem ’nyelem le’, nem ’viszem haza’, hanem ott és akkor beszélek róla, amikor történik.
  • Tisztában vagyok saját értékeimmel, s azzal, hogy fontos vagyok, s ugyanezt tartom a másik emberről is. Biztos, pozitív önképet alakítok ki.
  • Ismerem asszertív jogaimat. Pl: Jogom van nemet mondani. Jogom van megváltoztatni a véleményem. Jogom van tévedni. Jogom van elmondani a véleményemet. Jogom van ahhoz, hogy tisztelettel beszéljenek velem. Természetesen a jogokkal kötelezettségek is járnak. A legfontosabb, hogy a másik embernek is ugyanazok a jogai, mint nekem. Tehát neki is joga van nemet mondani, tévedni stb.
  • Tiszteletben tartom a másik ember érzéseit
  • Elismerem mások eredményeit, tehetségét, munkáját.
  • Nyitott és befogadó vagyok.
  • Döntésem miatt nem mentegetőzöm, nem magyarázkodom.


Az asszertivitás egyszerű szabályok betartásával megvalósítható, de megtanulása egy folyamat eredménye lesz. Sokat segíthetnek ebben a speciálisan ebből a célból szerveződő tréningek, ahol avatott vezetők segítségével tanulhatók a technikák és számos további – fontos – ismeret és gyakorlat.