Mi számít egészséges életmód szempontjából elégséges és megfelelő mozgásnak?
A fizikai aktivitás természetesen sokféle lehet. A döntően testi erőkifejtéssel járó munkát végzők gondolhatják, ők megtették, amit megkövetel az egészség. Azonban nem minden testi erőfeszítés egészséges, vagy örömöt jelentő, gondoljunk csak a munkahelyi ártalmakra. A kevesebb fizikai aktivitást igénylő munkát végzők esetén egyértelműbb a kontraszt.
Egészség szempontjából a rendszeresség mellett a ráfordított idő is lényeges. A mai ajánlások szerint hetente legalább 4-5 alkalommal, legalább fél óráig tartó, legalább enyhe megizzadást eredményező fizikai aktivitás eredményez testi-lelki fittséget.
Hogyan járulhat hozzá a fizikai aktivitás a lelki állapotunk egyensúlyához?
Az ilyen aktivitást orvostudományi, egészségtudományi szempontból élettani védőfaktornak tekintjük. Ezen túlmenően a mindennapi életet kéretlenül is kísérő stressz elleni védőfaktorként is működik: a rendszeres fizikai aktivitás a stressz mértékét csökkenti, ellenállóbbá, megterhelésekkel szemben rugalmasabbá teszi az aktív személyeket.
Lelki oldalról az úgy nevezett aerob jellegű – lassúbb, egyenletes terhelést jelentő - mozgásoknak van inkább szerepe. Az elvégzett izommunka szív- és érrendszer, légző rendszer karbantartásán túl a központi idegrendszerben is beindít önszabályozó mechanizmusokat, belső örömforrásokat nyit meg a jutalmazó rendszer aktiválásán keresztül. Amennyiben ez rendszeres, úgy elérhetjük a kívánatos célt: hozzászokik a szervezetünk a rendszeres, szabályozott, természetes forrásból táplálkozó jólléthez.
A célra kiválóan alkalmas mozgásformák a séta, tempós gyaloglás, kerékpározás, szabadidős kertművelés és még számos módszer. Ezen túlmenően az interneten számtalan, tudományosan fejlesztett gyakorlatsorra lelhetünk, melyek változatos izomcsoportok megfelelően felépített terhelésével kínálják a szükséges pluszt.
Mindemellett tudományos vizsgálatok igazolták komoly pszichiátriai betegségek – mint például depresszió, bipoláris hangulatzavar, sőt szkizofrénia – esetén is a mozgás gyógyhatását. A rendszeres fizikai aktivitás nem csak az anyagcsere gyakran kialakuló rendellenességeinek kezelését segítette, hanem az elmeműködés kóros tünetei is jobban reagáltak a kezelésre, mint az inaktív betegek esetében.