A fenti mondatok azonban nem őt segítik, hanem minket védenek meg attól, hogy egy ilyen nehéz helyzetben megérintődjünk, hogy empatikus hozzáállás következményeként megérezzük a helyzetben megjelenő nehéz érzéseket.

Nem gonoszságból tartjuk magunkat távol, A helyzet az, hogy nem tanítottak meg minket arra, hogyan legyünk egymás segítségére. Sokszor nincsenek szavaink, gesztusaink az együttérzés kifejezésére, elkoptatott közhelyekkel menekülünk ki a nyomasztó helyzetekből. "Mit is tudnék mondani neki?" Már az is felér egy paradigmaváltással, ha rájössz, könnyen lehet, hogy semmit nem kell mondani. Csak ott lenni. Így kezdődik. (E.Kübler.Ross, On Death and Dying; Monica Renz, Vallomások a halálos ágyon, Verena Kast, Krízis és remény.)

Mit tekinthetünk krízisnek?

A krízis életünk elkerülhetetlen és szükséges része. Az egyéniség fejlődése kríziseken keresztül valósul meg, ezeket Erik H. Erikson nyomán fejlődési kríziseknek nevezzük. Minden újabb életszakaszba való belépéshez meg kell oldanunk egy olyan helyzetet, amire addig hiányoztak az eszközeink – de kifejlesztjük őket, megtaláljuk magunkban az erőt, és továbblépünk. Ezek a lépések megerősítenek minket az olyan fontos tulajdonságunkban, mint remény, akaraterő, hozzáértés, hűség, szeretet.

A fejlődési kríziseken kívül azonban életesemények által okozott (járulékos) krízisek is érnek minket. Minél sikeresebben oldottuk meg a fejlődési kríziseinket, annál könnyebb a járulékos, más szóval, accidentális krízisek megoldása is, azonban bárkivel megeshet, hogy egy nehéz szituációban a rendelkezésére álló eszközök, energia kevésnek bizonyul a megoldáshoz. Előfordulhat velünk, a legközelebbi vagy távolabbi hozzátartozóinkkal, barátunkkal, kollégánkkal, vagy bárkivel, akivel épp kapcsolatba kerülünk.

Járulékos, accidentális krízis akkor alakul ki, amikor:

  • a személy kénytelen váratlan, veszélyeztető – általában külső – körülményekkel szembenézni. Ilyen helyzetek lehetnek például kapcsolati konfliktusok, fontos személyek vagy fontos dolgok elvesztése (hozzátartozó halála, válás), betegség, egzisztenciális krízis stb,),
  • ezen helyzetek kialakulásának fenyegető közelsége mindennél fontosabbá válik a személy számára,
  • az egyén a helyzetet szokásos problémamegoldó eszközeivel sem elkerülni, sem megoldani nem tudja, ehhez energia tartalékai nem elegendőek.

A krízishelyzetbe bele lehet betegedni?

A krízis nem betegség, de betegséggé válhat! Kialakulhat a depresszió, pszichoszomatikus betegségek, stb., és jelentős lehet az öngyilkossági veszélyeztetettség. Különösen akkor veszélyes, ha az egyén tartós, krónikus stressznek van kitéve, ha az energia tartalékait elhasználta. A fáradt, kiégett, céljait nem látó embert egy krízishelyzet nagyon komoly veszélybe tudja sodorni, annak ellenére, hogy más élethelyzetben azt képes lett volna könnyen megoldani.

Egy nehéz helyzet mitől tekinthető krízisnek?

Krízishelyzetben az alábbi állítások állnak fenn:

  • Az egyén figyelme a problémára, azon belül is az apró részletekre szűkül be.
  • Mintha állandóan a helyzet megoldásán, magyarázatán tűnődne, ugyanakkor félelmek, szorongások gyötrik.
  • Érzelmi reakcióit gyengén tudja kontrollálni, nagyon impulzív.
  • Napi tevékenységét alacsony szinten végzi.
  • Az emberekhez való kapcsolata megváltozik, aszerint ítél meg mindenkit, hogy kap-e segítséget tőlük.
  • Jövőképe megszűnik önmagára vonatkozóan.
  • Sok mindent tud a problémáról, de ismereteit nem tudja rendszerezni, átgondolni.
  • A jövő-jelen-múlt kapcsolata, folytonossága szétzilálódik, a krízishelyzetben sokszor leragad a személy, a múltban él, nem igazítja hozzá vágyait a realitáshoz, a jövőre vonatkozó tervek hiányoznak (pl. válási traumánál megakad).

Milyen súlyos helyzetekhez vezethet egy krízis?

Nagyon súlyos helyzetben a krízis odáig vezethet, hogy a gondolkodás beszűkül, és már csak az öngyilkosságban látjuk a kivezető utat. Nagyon fontos, hogy aki öngyilkosságot tervez vagy követ el, nem meghalni akar, csak úgy érzi, nem tud így tovább élni. Ki akar kerülni az adott (krízis)helyzetből – csak ott és akkor, abban az állapotban nem lát más kiutat.

Honnan lehet észrevenni az öngyilkossági szándékot?

Kijelenthető, hogy minden ember, aki öngyilkosságon gondolkodik, erről ad valamilyen jelzést („Cry for help”), arra várva, hogy észrevegyék és segítsenek neki, ám a beszűkült gondolkodás miatt előfordulhat, hogy a leadott jelzés más számára nem vagy nehezen érthető – ennek ellenére a krízisben lévő személyben ez azt az érzést erősíti, hogy senki nem akar, vagy tud neki segíteni. Azonban nagyon sok jel lehet, ami segít nekünk felismerni a veszélyeztetett személyt:

  • Az önmaga ellen irányuló agresszió fokozódik, düh, gyűlölet jelenik meg.
  • Kényszerítő erővel jelentkezik a fantázia, kitölti gondolatait: a módszer eltervezése a részletekig (pl. gyógyszereket gyűjt, helyszínt felkeresi, megtervezi, temetés, ravatal elképzelése stb.)
  • Indokolatlan búcsú a szeretett személyektől, tárgyaktól, helyszínektől, intézkedés arról, mi legyen a halála esetén, dolgok, tevékenységek lezárása, befejezése.
  • Gyarapodó öngyilkossági fantáziák.
  • A tervről nyíltan vagy rejtetten, burkoltan beszél.
  • Elkövetés előtt 60-70% jár orvosnál, egyéb panaszokkal.

Tévhit, hogy az öngyilkosságra nem szabad rákérdezni. Senki sem fog azért elkezdeni az öngyilkosságon gondolkodni, mert megkérdeztük tőle, felmerült-e benne ez a gondolat. Kérdezzünk rá, ha felmerül bennünk a gyanú, hogy gondolkodik rajta, ez már önmagában is segíthet megelőzni a tényleges cselekvést, és biztosíthatja számára az érzést, hogy segítő szándékkal fordulnak felé, hogy számít mi van vele. Hívjunk hozzáértő, szakember segítséget!

Krízishelyzetben kihez lehet fordulni, kitől kaphatunk segítséget?

Mivel a krízis nem betegség, ezért szakembert sem igényel a kezelése, mindannyian tudunk segíteni krízisbe került embertársunkon. Nagyon fontos azonban, hogy ne tévesszük szem elől, mit tehetünk – a krízishelyzet megoldása nem a mi feladatunk, még akkor sem, ha a másik ember felől ez a kifejezett kérés érkezik hozzánk. A mi szerepünk, hogy ott legyünk, ott maradjunk mellette – gyakran már ez is elég –, minőségi időt adjunk neki, és segítsünk megtalálni a saját erőforrásait. Ez történhet meghallgatással, kérdések feltevésével, pozitív visszajelzésekkel – és szükség esetén szakember segítségül hívásával, vagy legalább ajánlásával.

Hogyan segíthet egy hozzátartozó, barát, aki felismeri a krízishelyzetet?

Krízis esetén, ha csupán ezt a három szabályt megjegyezzük, már megmenthetjük a másik ember életét:

  • Nyerj időt!
  • Legyél vele, támogasd!
  • Kérj segítséget a környezettől (rokonok, barátok), ha kell, akkor szakembertől!

További szempontok, amelyeket segítés esetén figyelembe kell vennünk, tudatosítani érdemes magunkban:

  • Bármilyen képzettek, gyakorlottak vagyunk, előfordulhat, hogy valakin nem tudunk segíteni – ez nem a mi hibánk! A segítés krízishelyzetben nem eredményezheti, hogy mi kerüljünk akár súlyosabb krízishelyzetbe a sikertelenség miatt. Ugyanígy nagyon fontos felismernünk, amikor a saját lelkiállapotunk miatt nem vagyunk eléggé alkalmasak a segítésre – ismerjük ezt be magunknak!
  • Az elsődleges feladatunk az „ott levés”, a meghallgatás, a krízisben lévő személy segítése a valóság elfogadásában, erőforrásainak megtalálásában, felismerésében. Nem a mi dolgunk megoldani a krízishelyzetet!
  • Öngyilkossági krízis esetén a legfontosabb, hogy időt nyerjünk. A krízis legsúlyosabb fázisa gyakran hamar elmúlik, lehet, hogy csak pár percre van szükség.
  • Öngyilkossági krízisben mindenképp, de más súlyos krízis esetén is tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy akinek segítettünk, szakemberhez jusson – gyakran engedik is, hogy mi hívjunk segítséget.
  • A segítés gyakran időigényes. Sokszor mondja el a személy ugyanazt, ennek fontos feszültségcsökkentő szerepe van. Fontos, hogy érzékeltessük, hogy drukkolunk neki, mivel értéktelennek, gyengének érzi magát, de kerüljük el a hamis biztatást, hamis reménykeltést. Súlyos hiba olyat ígérni, amit nem tudunk teljesíteni!

Milyen rosszul rögzült tévhitek vannak bennünk, amelyek megnehezítik vagy súlyos következményekkel járhatnak egy segítés során?

A segítéssel kapcsolatban sok téves beidegződés, tévhit él bennünk, amiket meg kell változtatnunk. Sajnos ezek régi, néha még a szakemberek körében is meglévő tévedések, de nagyon fontos, hogy letegyük őket.

  • Tévhit: nem szabad az öngyilkosságra vonatkozó kérdéseket feltenni.
    • De, szabad, sőt kell! Kérdezzünk rá a gondolatra, az érzésekre, indulatokra. A krízisben lévő ember örül, hogy van, akinek beszélhet erről, habár ezt nem mindig mutatja.
  • Tévhit: „Amelyik kutya ugat, az nem harap”, „Aki öngyilkos akar lenni, nem beszél róla”.
    • Amikor a személy öngyilkosságról beszél, akkor az tőle egy egyenes, direkt segítséghívás: Cry for help. Komolyan kell vennünk!
  • Tévhit: az ember mindig képes a saját erejéből kimászni a krízisből. „Gyenge vagy, ha elhagyod magad”, „Szedd össze magad!”
    • A depressziós emberből pont ez az erő hiányzik, és ha számon kérjük rajta, akkor még inkább az öngyilkosság felé taszíthatjuk. Ahelyett, hogy a kezünket nyújtanánk neki, hogy ki tudjon jönni a gödörből, csak leszólunk neki, hogy jöjjön ki. Súlyos krízis, depresszió esetén szakember segítsége szükséges, hogy megtalálja a saját erejét.
  • Tévhit: Aki tényleg meg akar halni, az elég gyógyszert vesz be/biztos módszert választ stb., tehát akinek „csak” öngyilkossági kísérlete volt, az nem is akarta megölni magát.
    • Minden kísérletet komolyan kell venni, és minden kísérlet sokszorosára növeli annak az esélyét, hogy a személy később újra elköveti azt.