A magyar népesség, azon belül a fiatalok lelkiállapota, egészsége sajnos világszinten is nagyon rossz. Az OECD nemzetközi vizsgálata az élettel való elégedettséget vizsgálva Magyarországot hátulról a harmadik helyre sorolta, csakúgy, mint a közösségek, a társadalmi tőke erősségének rangsorában. Andorka Rudolfaz anómiás lelkiállapotot, a társadalmi tőke csökkenését látta a hazai egészségügyi és demográfiai mutatók romlása mögött. Ezt támasztotta alá Kopp Mária és Skrabski Árpád több kutatása, miszerint a társadalmi tőke különböző mutatóinak romlása összefüggést mutat a bizalmatlansággal, az idő előtti halálozással is.

A lelkiállapot egyik mutatója az öngyilkosság, amelyben sajnos Magyarország a jelentős csökkenés ellenére még mindig vezető helyet foglal el. Az öngyilkosság-epidemiológiai adatok szerint az öngyilkossági kísérletek 15-24 éves kor között a leggyakoribbak. Az előfordulás gyakorisága lányoknál valamivel korábban (15-19 év) tetőzik, mint a fiúknál (18-24 év). A lányok körében gyakoribb az öngyilkossági kísérlet, míg a fiatal férfiak körében magasabb a befejezett öngyilkosságok aránya.

A serdülőkor feladatai

Habár minden életkornak, az azzal járó személyiségfejlődésnek jelentős szerepe van, talán a fiatalok, serdülők feladatai a legnehezebbek, és bizonyos értelemben a legfontosabbak. Az előző szakaszok megalapozzák az ekkor meghozandó döntéseket, majd az élet később ezeket jó esetben igazolja – vagy sokszor bebizonyosodik, hogy akkor nem a megfelelő döntéseket sikerült meghozni.

Szülőkről való érzelmi leválás

A leválás ebben az életkorban (még) nem fizikai, hanem elsősorban érzelmi leválást jelent. Fontos hangsúlyozni, ez nem teljes leválás, elszakadás, hanem annak a kapcsolati szintnek, erőnek a megtalálása, ami megfelelő támaszt nyújt az egész élet folyamán. Habár a szülők fontossága eddig az életkorig is folyamatosan csökken, 12-16 éves kor közt kellene végleg meghatározni az érzelmi kapcsolatnak az egész további életre vonatkozó szintjét, erejét. A sikeres leválás támogató, segítő feltételei a megfelelő kötődés, a stabil családi háttér, a támogató, segítő kortárs csoportok, amelyek nélkül nehéz, sok esetben lehetetlen sikerrel túljutni ezen a szakaszon.

Problémák, nehézségek:

  • Biztonságos kötődés hiánya:
    Bowlby kötődéselméletében leírta, hogy azok a minták, amelyek meghatározzák az egyén részvételét, viszonyát a kapcsolataihoz az élete során, az első életévek során kialakulnak. A leválás során úgy kell eltávolodni a szülőktől, hogy ez ne váltson ki túl nagy szorongást, ami pedig bizonytalan, ambivalens, dezorganizált kötődés esetén sokkal nehezebben valósulhat meg. Fontos kihangsúlyozni, hogy a nem megfelelő kötődés a szülők részéről ugyanígy akadálya lehet a leválásnak. A szülő a gyermek eltávolodását veszteségként éli meg, így ezt próbálja megakadályozni. A következmény lehet a leválás elmaradása, esetleg túlzott leválás, szakítás a szülőkkel.
  • Hiányzó minták, kortárs csoportok:
    A sok felbomlott család, illetve az egyre elterjedtebb, családról nem leváló fiatalok következtében kevés a megfelelő minta (Apa, Anya), mind az idősebb korosztály, mind a kortárs csoportok közt. A hiányzó minták is nem megfelelő vagy elmaradó leválást eredményezhetnek.
  • Társadalmi elvárások:
    Kimondatlanul bár, de a mai társadalom nem ösztönzi a leválást. A sok éven, évtizedeken át tartó tanulás, az az elvárás, hogy ezt a szülők segítsék, akadálya a gyermekek eltávolodásának. Így az eltávolodás iránti igény szembenáll a társadalmi elvárással, és ez belső konfliktusokat okozhat.

Identitás újjászervezése, stabilizálása

A fiatal számára az identitás nagymértékben a családhoz, az abban betöltött szerepéhez kötődik. Meghatározó, hogy mit gondolnak, mondanak, várnak el a szülők – habár ezeknek a hatása később is megmarad, jó esetben egy megfelelő szűrés után, az egyén saját céljaival, képességeivel összhangban. A fiatalnak a serdülőkor során az addig megtanult, átvett értékeket, célokat – az egész világképet – meg kell kérdőjeleznie.

Ebben a szakaszban a belső értékekkel kapcsolatos tagadás, szembenállás mellett megjelenik a társadalmi értékekkel való szembefordulás is – nagyon sokszor a tizenévesek alkotják a forradalmak egyik aktív bázisát, ők azok, akik fel akarják forgatni a világot. Ám ahogy a belső értékekkel, úgy a társadalmi normákkal kapcsolatban is végbemegy a folyamat, melynek során a valós, saját értékek, prioritások letisztulnak, és a személy megtalálja a helyét (ebben az életkorban inkább a célját) a társadalomban – ami ekkor már nem a szülei, a családja, az iskola, és még csak nem is a kortársak által kijelölt cél, hanem a sajátja.

Problémák, nehézségek:

  • Stabil értékrend hiánya:
    Az identitáskeresés része az addig vallott, megélt értékek megkérdőjelezése, elutasítása – az egyéniségnek megfelelő mértékben –, majd azoknak újraértelmezése, ami lehetetlen, ha nincs, amihez viszonyítsunk. Ha olyan környezetben, családban nő fel a fiatal, ahol az értékrend mindig az aktuális igényekhez alkalmazkodik, akkor nagyon nehezen talál olyan viszonyítási pontot, ami számára – akár negatív, akár pozitív módon – irányt mutat.
  • Zavaros, többféle értékrend keveredése:
    Hiába lehet kiválasztani egy-egy értékrendet, ha a különböző csatornákon, különböző tekintélyszemélyeken keresztül egymásnak (néha csak látszólag) ellentmondó értékek közül kell választani. Az eredmény ilyenkor gyakran egy egyénileg kiválogatott értékrend – ez azonban nem lehet stabil, mivel általában nem magán az értéken, egy mögöttes célon, hanem a pillanatnyi igényeken alapul, így könnyen megváltoztatható.

Szexuális fejlődés, szexuális szerepek

Habár a szexuális fejlődés folyamatosan jelen van már egészen csecsemőkortól, ebben az életkorban olyan változások történnek, amelyek kikényszerítik az ezzel való különleges törődést, foglalkozást. Ebben a korban következik be a nemi fejlődés és nemi érés, aminek következtében a gondolkodás, fantáziák jelentős részét ez a témakör foglalkoztatja. A két nemhez való viszonyulás, a saját nemem és a másik nemének tisztelete, szeretete, az azokhoz való viszonyulás ebben a korban, nagyrészt a kortársak hatására alakul ki, habár meghatározók a szülői minták, illetve a média hatása is.

Problémák, nehézségek:

  • Szexuális nevelés hiánya:
    Ez nem újkeletű hiányosság, és annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben a nevelés, elérhető információ mennyisége nőtt, a felvilágosítás minden vizsgálat szerint hiányos, ráadásul véletlenszerű, hogy a fiatal otthon, az iskolából vagy más forrásból kapja. Ezáltal az információ minősége kiszámíthatatlan. A szexuális edukáció minősége nem megfelelő, sok esetben nem jut el a célközönséghez, nem a megfelelő csatornákon keresztül, nem a megfelelő minőségű edukációt, kevés alternatív megoldást vagy nem a megfelelő nyelvezetet kínálja.
  • Internetes tartalmak, média hatása:
    Az interneten elérhető tartalmak, a szexuális tartalmú, pornográf képek, videók hozzáférhetősége megjósolhatatlan hatással van a fiatalok szexuális fejlődésére. Anélkül, hogy ezeket a tartalmakat bármilyen szempontból minősíteni próbálnánk, az könnyen belátható, hogy egy tapasztalatlan, ellenben a kérdés felé nagyon nyitott korosztály számára, más minta hiányában, ezek a tartalmak mindenképp beépülnek – már csak a küszöb alatti ingerlés miatt is –, elvárásként, félelemként – valóságként, reális mintaként.

Krízisek a fiatalok életében

A fejlődés, a különböző, életkorhoz tartozó változások különböző típusú krízisekkel járnak együtt. A különböző feladatok (leválás, identitás kialakulása) „végrehajtása” során gyakori az elakadás, a nehézség, amikor a fiatal úgy érzi, nem látja, nem találja a kiutat. Ilyenkor megjelenhetnek tipikus tünetek – nagyon fontos, hogy ne csupán a tünetekkel, hanem azoknak az okaival is foglalkozzunk, különben vagy a tünetek, káros viselkedésformák súlyosbodása, vagy más tünetek jelenhetnek meg, késleltetve vagy végleg akadályozva az egészséges fejlődést.

Az egészséges fejlődés, megküzdés, de főleg a váratlan krízishelyzetek esetében is gyakori, hogy a nehézségek időszakosan ugyanolyan következményekkel, viselkedéssel járnak, amelyek a mentális problémák, zavarok jeleivel megegyeznek. Ezért amikor a fiatalokkal foglalkozunk, amellett, hogy a lelki egészségük megtartását, megerősítését, egészséges fejlődésüket segítjük, különbséget kell tennünk az egészséges és a kóros tünetek közt. Amennyiben kétségeink támadnak, különösen, ha a tünetek sokáig, legalább két hétig fennállnak, érdemes egy szakember segítségét, véleményét kérni – pl.: iskolapszichológus, ha gyorsan elérhető, családsegítő, gyermekpszichológus, szociális gondozó, mentálhigiénikus, pszichoterapeuta.

Milyen tipusú krízisek fordulnak elő?

  • Identitáskrízis:
    Az identitás keresésének során, a megfelelő én-kép kialakulása előtt a következő tünetek jelenhetnek meg: a képzelet és valóság összemosása, nagyfokú érzelmi, hangulati, affektív labilitás és nyugtalanság, önmagába zárkózás, kifelé mutatott passzivitás, beilleszkedési nehézségek, olykor kényszeres megnyilvánulások.
  • Teljesítménykrízis:
    Ebben a szakaszban gyakran megjelenik a teljesítmény (általában az iskolai) csökkenése, egyes esetekben a váratlan, jelentős megemelkedése – habár az utóbbi mind a szülőket, mind a pedagógusokat örömmel töltheti el, ugyanúgy a veszélyt, a krízist jelentheti, amit gyakran követ nagymértékű teljesítménycsökkenés. A teljesítményhez való hozzáállást befolyásolja a szülői minta, kezdeti iskolai sikerek és kudarcok, pedagógusok visszajelzései, saját elvárások, motiváció, megküzdési stratégiák színvonala, önértékelés, önbizalom, referenciaszemélyek értékei, a referenciacsoport normái.
  • Szociális krízis:
    A megváltozott identitás, a gondolkodásmód, érzelmek, testi adottságok különböző fejlődése a csoportokon belül gyakran okoz szociális krízist. Ilyenkor a fiatal a kortárscsoportba nem tud beilleszkedni, nem találja a helyét, úgy érzi, nem értik meg sem a csoportban, sem otthon, sem az iskolában. Egyre inkább fél a nyilvános megnyilvánulásoktól.
  • Autoritáskrízis:
    A megszokott értékekkel való szembenállás, a megerősödött kritikai szemlélet, a fekete-fehér látásmód, igazságérzet gyakran okoznak szembenállást minden autoritással – lehet szülő, pedagógus, vagy vallásos nevelés esetén akár a természetfölötti, az Isten, akinek a döntéseit, véleményét, általában a helyességét a fiatal kétségbe vonja. Ez a jellemző és gyakran legfeltűnőbb jelenség nagyon fontos a szociális fejlődés szempontjából.

    Lehetővé teszi ugyanis, hogy a tekintélyszemélyek értékének, tudásának, hitelének megkérdőjelezése és új tekintély(személy)ek, értékek, irányok választása után kialakuljon egy megerősödött, belülről fakadó elfogadása az autoritásnak – félelem, megalázkodás nélkül, saját akaratból. Ez a meggyőződés azonban egyfajta, személyiségtől függő mértékű lázadás, ellentmondás nélkül nem tud kialakulni.

    A lázadás kiélezett formája megnyilvánulhat agresszív magatartásban, trágár beszédben, túlzott feltűnéskeresésben, szabályszegések sorozatában, nagyfokú veszélykeresésben, a teljesítmény elutasításában, drog- és alkoholfogyasztásban, szélsőséges csoporthoz csapódásban vagy akár bűnözésben is.
  • Érzelmi krízisek:
    A szülőktől való leválással, a szexuális fejlődéssel együtt átértékelődik az ellenkező nem képe, szerepe, fontossága. Érzelmi szinten helyettesíti az otthoni szálakat, gyakran nem alternatívát, hanem helyettesítést nyújtva. Ebben az esetben a máshonnan hozott nehézségeket, a családi (vagy iskolai) környezetben nem kifejezhető ellenkezést, tiltakozást a fiatalok beviszik a kapcsolatba, amelyek emiatt gyakran rövid ideig tartanak, habár nagyon intenzív érzelmi töltettel rendelkeznek.

    A szexuális fejlődés emellett egy másfajta vonzalmat is jelent, ami azonban ebben az életkorban még gyakran elválik az érzelmi kapcsolattól. Az egymásnak ellentmondó érzések, a szexualitás és az érzelmek szétválása gyakran okoz érzelmi krízist, amit azonban, a kérdés jellege, a társadalom és a szűkebb környezet megszokott prüdériája miatt, általában csak a kortársakkal lehet megbeszélni.

Fontos, hogy amennyiben közeli környezetünkben tudunk ilyen krízishelyzetben levő fiatalkorúról kérjük ki szakember segítségét, és tüntessük ki őt megkülönböztető figyelemmel.